Bolond lett a bölcsből (Utószó a XX. századhoz)

Végig jártam én is utamat a múltban,
Fellinitől, Svejktől, Chaplintől tanultam.
Futottam törvénytől, gyakran magam elől,
hová jutottam, nem soká kiderül.

Nem kussoltam soha, tűrtem a sok vádat,
sosem fogadott be ez a nyomorult század.
Szöktem volna messze, itthon lettem vándor,
nem engedett Bartók, sem Petőfi Sándor.

Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz,
tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt!

Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz,
tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt!
Hogy találhass vigaszt.

Trianon, Gulág, Ötvenhat, Auschwitz,
a huszadik század nem több, csak egy rossz vicc.
Nyolcvankilenc őszén erre járt az angyal,
de nem szállt le közénk, tovább ment haraggal.
Haraggal.

Nincs vezér se paraszt, nincsenek tisztek,
bástyák, se huszárok, akik zászlót visznek.
Te az Istent várod, ő az özönvizet,
sokan jót röhögnek, mert mindig más fizet.

Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz,
tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt!

Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz,
tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt!
Hogy találhass vigaszt.

Testvérek lehetnénk, balladás barátok,
de hit helyett csak pap van, gyónás helyett átok.

Nem lesz vége sosem drága kicsi babám,
fekete gyökerek tekerednek rám.
Keresztúthoz értem, melyik úton járjak?

De, ha rossz a kérdés, nem jöhet jó válasz.
Mindig más a bűnös, csak más a hibás,
mi az, amit tettem, amit nem tehet meg más?
Amit nem tehet meg más.

Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz,
tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt!

Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz,
tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt.
Hogy találhass vigaszt.